Estét!
Az egri túra remek volt. 11-ig aludtam és annyit ettem, hogy most egy hétig nem fogom kívánni az evést. Mindenféle érdekességet hallottam nagyszüleimtől a gyerekkorukról és a családjuktól.
Természetesen nem bírták ki, hogy ne piszkálják kedvenc unokájukat az orr piercingje miatt, de ettől függetlenül tudom, hogy szeretnek és jól éreztem velük magamat.
A buszon hazafele jövet láttam két kocsit az árokba borulva, ripityára törve, az egyik szélvédője egy pontból volt berepedezve és véres volt.
Mikor hazaértem, szinte csak annyi időm volt, hogy kipakolja mentünk át keresztanyáékhoz, akik egy utcára laknak tőlünk.
Három gyerekük van, a legidősebb, Capricciosa a legidősebb ő most 20 éves. Kiskoromban utáltam, de ő is engem, egészen addig, amíg meg nem növesztettem a hajam és nem tudott velem hajas babásat játszani. A középső, Desideria aki négy hónappal fiatalabb nálam. A születésnapja bolondok napján van, tehát holnap. Elfo imádja a testét amióta csak meglátta. Kiskorunkban elválaszthatatlanok voltunk, de most már azt hiszem, hogy két külön világ a miénk. Iphone5-öt kapott 18. születésnapjára.. Szuper volt nézni ahogy szórakozik vele mindenki, miközben az én drágám, egy iPhone3-as ott lapult a zsebemben. És a legkisebb, akit én csak ma petite-nek hívok. Róla van is kép az egyik bejegyzésben. Hát, mit mondhatnék még azon kívül hogy egy elkényeztetett tündérpocok akit én is előszeretettel kényeztetek?
Azt hiszem nem kell leírnom a hangulatomat, de azért megteszem.
Capricciosa arról papolt, hogy az érettségin nem kell agyalni, nem kell stresszelni mert okos vagyok meg ügyes, meg tanulok, meg bal-bla-bal és ő aztán tudja. Desideria a szép nagy cicijeit és az állandóan divatos és irigylésre méltó ruháit leszámítva ma nem lombozott le annyira, mint amennyire általában. A kicsi pedig állandóan az androidos meg apple-s játékokkal zaklatott, de persze mindenki nevetgélt meg jó volt a hangulat. Valószínűleg sokan úgy értékelhetik, hogy nem volt benne semmi nyomasztó, de bélyegezzenek hisztisnek, nem szeretek ott lenni, mert állandóan szegénynek és nyominak érzem magam..
Holnap nagy nap lesz!
Azt leszámítva, hogy nagy nap lesz az egész napot a furi, dombóvári nagyinál töltjük. Nem tud és nem is akar főzni, szóval még jó, hogy Egerben ettem. Általában étterembe hív meg bennünket, de ez húsvét hétfőn azt hiszem elég lehetetlen küldetés lenne.
Elfo nálunk alszik. Nem tudom, hogy most ez jó vagy rossz. Nyűgős vagyok már hozzá is néha. Kezdem úgy érezni hogy belegebedek az érettségibe. Ez az a bizonyos kő, szikla, hegység, ami ha vége lesz ennek az időszaknak remélem, hogy végre lepereg, leomlik a vállamról.
Jó lenne végre fellélegezni..
Szép álmokat!
2013. március 31., vasárnap
2013. március 30., szombat
Home holiday
Édes otthon!
Egy nap mama kifogyhatatlan konyhájával, az őrült macskámmal és nagyapával.. Holnap mesélek!
2013. március 29., péntek
Di essere o non essere
Estét!
Kissé zavaros, és álom szerű ez az este, pedig ma se csináltam sok mindent. Töriztem kicsit, angoloztam is, mivel jövőhéten ilyenkor már azon fogok stresszelni, hogy mi lesz a nyelvvizsgámon.
Igen, még nincs nyelvvizsgám ,pedig folyékonyan és a túléléshez kellőképpen perfect-ül beszélek angolul. Erről tanúskodik az is, hogy a nyáron szeretett hazánkba látogató Jim harmad vagy negyed-unokatestvérem Ausztráliából tökéletesen értette amit beszélek.
De ez mind részletkérdés és formaság szerintem. Nem határozza meg a nyelvtudásunkat egy nyelvvizsga. Jobban beszélek angolul mint Elfo, mégis tavaly ő az emelt érettségivel megszerezte éppen hogy a nyelvvizsgát én pedig éppen hogy nem. Ez szerencse és talán személyiség kérdése is. De tényleg nem sokat számít. Csak annál az átkozott felvételinél.
Ma megint egy kicsit összezördültünk Elfoval.. Az utóbbi napokban ez szinte napirendszerűen történik. A legkisebb dolgon is képesek vagyunk összeveszni és badarságokat egymás fejéhez vágni. De.. Végül is ez minden kapcsolatban így van. Egyszer betelik a pohár amit ki kell üríteni. És annak az ürítésnek a vége vagy szakítás lesz, vagy egy erősebb összetartóbb emberekből álló kapcsolat marad.
Holnap indulok Egerbe, ahogy a nagyszüleimmel készítek riportot a töri tanárom kedvéért, aki remélem, hogy nem csak pluszokkal fogja értékelni a munkám, hanem egy ötössel vagy megkockáztatom egy témazáró ötössel. Az nem jönne rosszul..
Ma a Discovery-n néztem valami árverős műsort, amiben egy hegedűt adtak el. Stradivarius-ként hírdették, de nem az volt. Ez felkeltette az érdeklődésemet és utána Gugliztam a dolgoknak.
Ezt nem tudom leírni tömörítve, ez is elég tömör. De elég jó!
Valami furcsát tartogat még ez az este azt érzem.. De nem tudom, de úgy érzem nem is akarom tudni, hogy micsodát. Fáradt vagyok, és lehet, hogy ez már betegség, de valahogy, olyan elnyűttnek érzem magam. Olyan kimerültnek.
De ez csak egy hullámvölgy, amiből igyekszem a legmeredekebb lejtőn kilábalni.
Kellemes estét és szép álmokat mindenkinek!
Kissé zavaros, és álom szerű ez az este, pedig ma se csináltam sok mindent. Töriztem kicsit, angoloztam is, mivel jövőhéten ilyenkor már azon fogok stresszelni, hogy mi lesz a nyelvvizsgámon.
Igen, még nincs nyelvvizsgám ,pedig folyékonyan és a túléléshez kellőképpen perfect-ül beszélek angolul. Erről tanúskodik az is, hogy a nyáron szeretett hazánkba látogató Jim harmad vagy negyed-unokatestvérem Ausztráliából tökéletesen értette amit beszélek.
De ez mind részletkérdés és formaság szerintem. Nem határozza meg a nyelvtudásunkat egy nyelvvizsga. Jobban beszélek angolul mint Elfo, mégis tavaly ő az emelt érettségivel megszerezte éppen hogy a nyelvvizsgát én pedig éppen hogy nem. Ez szerencse és talán személyiség kérdése is. De tényleg nem sokat számít. Csak annál az átkozott felvételinél.
Ma megint egy kicsit összezördültünk Elfoval.. Az utóbbi napokban ez szinte napirendszerűen történik. A legkisebb dolgon is képesek vagyunk összeveszni és badarságokat egymás fejéhez vágni. De.. Végül is ez minden kapcsolatban így van. Egyszer betelik a pohár amit ki kell üríteni. És annak az ürítésnek a vége vagy szakítás lesz, vagy egy erősebb összetartóbb emberekből álló kapcsolat marad.
Holnap indulok Egerbe, ahogy a nagyszüleimmel készítek riportot a töri tanárom kedvéért, aki remélem, hogy nem csak pluszokkal fogja értékelni a munkám, hanem egy ötössel vagy megkockáztatom egy témazáró ötössel. Az nem jönne rosszul..
Ma a Discovery-n néztem valami árverős műsort, amiben egy hegedűt adtak el. Stradivarius-ként hírdették, de nem az volt. Ez felkeltette az érdeklődésemet és utána Gugliztam a dolgoknak.
Ezt nem tudom leírni tömörítve, ez is elég tömör. De elég jó!
Valami furcsát tartogat még ez az este azt érzem.. De nem tudom, de úgy érzem nem is akarom tudni, hogy micsodát. Fáradt vagyok, és lehet, hogy ez már betegség, de valahogy, olyan elnyűttnek érzem magam. Olyan kimerültnek.
De ez csak egy hullámvölgy, amiből igyekszem a legmeredekebb lejtőn kilábalni.
Kellemes estét és szép álmokat mindenkinek!
A körmözés helyett
Az esőzés szerencsésen elmosta az utunkat a belvárosba. DE mi helyette is találtunk magunknak elég kellemes elfoglaltságot. Miközben tárgy keresőset játszunk facebookon be-be kapunk egy-két zsinórnyi Lidl-s guminyunnyert.
Piovosità
Nedves reggelt!
Mellékelek egy-két képet legújabb művemről, amit ezúttal a körmömre alkottam, egy hete kb. és szerintem elég állatul néz ki!
Mivel böjt van, ma csak salátát eszünk, és ezen mind Elfo, mind Carina ki van bukva, bár inkább Elfo, aki anya kajájára van utalva. Carina csak röhögött, hiszen sem mi sem ő nem nagy vallásos személy.
Ma hármasban elmegyünk a belvárosba a "körmös boltba", ami ha szerencsénk van nyitva van. Körömreszelőt tervezek venni, meg egy világítós körömlakkot az egyik kis csajnak akivel egy csapatban, ha úgy tetszik formációban táncolok. Kell egy kis bevétel na!
Számításaim szerint hamarosan gyönyörű tükörjég fog az utakra borulni, mivel hideg van, zuhog az eső és a hó sem olvad valami nagy ütemben. Életem első ilyen nagyon gyönyörű húsvétja. Az igazat megvallva, még csak húsvét hangulatom sincs.. Pedig hétfőtől lesz SONKA! Meg remélem azért jön a nyuszi, bár ez elég gyermeteg elgondolás, tudom.
Szóval a művemről az ígért képek, és majd még jelentkezem!
Tiszta öregnek látszik az a dundi mancsom..
2013. március 28., csütörtök
Talált tárgyak osztálya
Elvégre, a fotók is tárgyak.. Nem?
 |
| Egy kép |
 |
| Elfo drágám |
 |
| Az egyetlen, hűséges pasi. Sírius |
 |
| Imádnivaló unokahúgommal |
 |
| so sexy |
 |
| "Meghalsz!" tekintet Fantomtól |
 |
| Az őszi, iskolai sport divat |
 |
| "hűű az ott mi?!" tekintet K&H pólóban |
Rompersi-primo giorno
Halihó!
A mai napot át lustálkodtam és pajzánkodtam. De nyilván ez senkit nem mozgat meg túlságosan. De azért elmondanám, hogy nagyon jó volt!
Tegnap megkezdtem a művészsarkom kreálását. A blognak a bolygók állása címet adtam, hiszem a történet/novella/kisregény amit elkezdtem rá feltölteni eléggé az univerzum és a világűr körül forog. Nem azt mondtam, hogy jó a mű, azt se, hogy mindenkinek el kell olvasnia. Csak azt mondtam, hogy az enyém, és szerzői jogaim védik, szóval csak olvasásra való!
Igyekszem a kéziratról készült egyenlőre amatőr fotók mellé ( amíg nem tudok szkennelni ) oda gépelni az oldal tartalmát, hogy olvasható legyen.
Carina és egy másik jó barátnőm, akit szintén a személyi jogok miatt itt csak Picca néven fogok emlegetni, már azt mondták, hogy jó, sőt, Carina végig is olvasta és imádta. Csak mondom, hátha ettől valaki kedvet kap ahhoz, hogy bele kukkantson.
Hódoltam ma az egyik kedvenc hobbimnak, a szexen kívül, ami nem más mint a kockulás. X-box360-on tolom most éppen az Assassin's Creed Brotherhood-ot. Imádom, az a kedvenc részem. Mindet végig játszottam már, de valamiért ez fog meg a legjobban. Olyan mosolyogtató, meleg érzés fog el, ha rá gondolok vagy ha elkezdek játszani.
Nem sokat játszottam, mivel apu ( ahogy szinte mindig ) kb. egy fél órával az után megérkezett, hogy leültem a játék elé. Ilyenkor természetesen azt kell nézni, amit ő mond, DE ha ő játszik például mostanság a Tomb Raider-el, akkor ebéd/vacsora és minden közben azt kell néznie az egész családnak, és Elfo-nak is, ha itt van.
Hihetetlennek hangozhat, de ma egy szüneti naphoz képest nagy volt nálam a forgalom. Elfo, szinte egyértelmű volt, hogy jön, de Tedesco barátom kérése, hogy menjek el vele a Libribe "balhézni" egyáltalán nem volt megszokott.
Sajna, lustaságom miatt vissza kellett utasítanom, aminek a következménye valószínűleg az lesz, hogy mint minden alkalommal mikor neki kéne engem megértenie, megsértődik és engem lát szemétnek. De azt hiszem, ha valaki ennyire nem tudja tolerálni a döntéseimet az sértődjön meg nyugodtan. Fontos nekem és ezt ő nem érzi, vagy nem akarja belátni, Elfo pedig egyenesen utálja a gondolatot. Picca az egyetlen, a ki megérti mit értek az alatt, hogy szeretem.
Nem szerelemből, hanem barátságból. Valamiért fontos nekem, lehet, hogy csak egy fajta visszaigazolás, hogy még mindig nő számba vagyok vehető, de nem így gondolom. Szeretek vele beszélgetni, szeretem a humorát.. Jó vele és kész. De szerinte ez olyan, mintha le buziznám..
Életemben először ma nudlit főztem. Tudom, ezt úgy mondtam, mintha sufle-t sütöttem volna, de nem azért jegyeztem meg, mert nagy dolog, hanem mert ez volt az első alkalom. Egész finom lett, de ha lehetséges, akkor kicsit túl főztem. Olyan cuppogós, összetapadt lett.
Csináltam pár bohóckodós képet a nappaliban, filózok rajtam hogy feltöltöm. Bajom úgy se lehet belőle, mindenki látott már bandzsítani, és egy nyelv nem nagy szám. Az meg, hogy ragyás az arcom, kit érdekel? 18 vagyok, tininek mondható, szóval arra a túl zsíros tini bőröm a "kifogás".
Szombaton haza utazom Egerbe. Annyira szeretem azt a helyet, mintha valóban az otthonom lenne. Pedig pont 15 évvel többet éltem Pesten, mint ott. Nagyiéknál mégis sokkal otthonosabban érzem magamat néha, fene tudja miért. Van egy pozitív varázsa a helynek.
Elfo szerint az ottani plázában lévő CinemaCity-t inkább CinemaVillage-nek kéne hívni, mivel nem a fővéros, szóval falu. Ezért anya szokott rá csúnyán nézni, hiszen ő és a nővére törzsgyökeres egri.
Egy nagy kedvencem lesz a tv-ben hétfőtől, újra, a harmadik évaddal. Szerintem aki ismer, az tudja miről beszélek, aki pedig újként csöppent napló blogomba, az bővebb tájékoztatást fog kapni ( ha nem jönne rá addig ) április 1-én, ami azon a szent ünnepen kívül még az idősebbig unokahúgom születésnapja is lesz. Bár lehet, hogy nem fogok bírni magammal, és már vasárnap blogolok róla.
A képeket lehet, hogy hamarosan küldöm.
Boldog, álmokkal teli éjszakát mindenkinek!
A mai napot át lustálkodtam és pajzánkodtam. De nyilván ez senkit nem mozgat meg túlságosan. De azért elmondanám, hogy nagyon jó volt!
Tegnap megkezdtem a művészsarkom kreálását. A blognak a bolygók állása címet adtam, hiszem a történet/novella/kisregény amit elkezdtem rá feltölteni eléggé az univerzum és a világűr körül forog. Nem azt mondtam, hogy jó a mű, azt se, hogy mindenkinek el kell olvasnia. Csak azt mondtam, hogy az enyém, és szerzői jogaim védik, szóval csak olvasásra való!
Igyekszem a kéziratról készült egyenlőre amatőr fotók mellé ( amíg nem tudok szkennelni ) oda gépelni az oldal tartalmát, hogy olvasható legyen.
Carina és egy másik jó barátnőm, akit szintén a személyi jogok miatt itt csak Picca néven fogok emlegetni, már azt mondták, hogy jó, sőt, Carina végig is olvasta és imádta. Csak mondom, hátha ettől valaki kedvet kap ahhoz, hogy bele kukkantson.
Hódoltam ma az egyik kedvenc hobbimnak, a szexen kívül, ami nem más mint a kockulás. X-box360-on tolom most éppen az Assassin's Creed Brotherhood-ot. Imádom, az a kedvenc részem. Mindet végig játszottam már, de valamiért ez fog meg a legjobban. Olyan mosolyogtató, meleg érzés fog el, ha rá gondolok vagy ha elkezdek játszani.
Nem sokat játszottam, mivel apu ( ahogy szinte mindig ) kb. egy fél órával az után megérkezett, hogy leültem a játék elé. Ilyenkor természetesen azt kell nézni, amit ő mond, DE ha ő játszik például mostanság a Tomb Raider-el, akkor ebéd/vacsora és minden közben azt kell néznie az egész családnak, és Elfo-nak is, ha itt van.
Hihetetlennek hangozhat, de ma egy szüneti naphoz képest nagy volt nálam a forgalom. Elfo, szinte egyértelmű volt, hogy jön, de Tedesco barátom kérése, hogy menjek el vele a Libribe "balhézni" egyáltalán nem volt megszokott.
Sajna, lustaságom miatt vissza kellett utasítanom, aminek a következménye valószínűleg az lesz, hogy mint minden alkalommal mikor neki kéne engem megértenie, megsértődik és engem lát szemétnek. De azt hiszem, ha valaki ennyire nem tudja tolerálni a döntéseimet az sértődjön meg nyugodtan. Fontos nekem és ezt ő nem érzi, vagy nem akarja belátni, Elfo pedig egyenesen utálja a gondolatot. Picca az egyetlen, a ki megérti mit értek az alatt, hogy szeretem.
Nem szerelemből, hanem barátságból. Valamiért fontos nekem, lehet, hogy csak egy fajta visszaigazolás, hogy még mindig nő számba vagyok vehető, de nem így gondolom. Szeretek vele beszélgetni, szeretem a humorát.. Jó vele és kész. De szerinte ez olyan, mintha le buziznám..
Életemben először ma nudlit főztem. Tudom, ezt úgy mondtam, mintha sufle-t sütöttem volna, de nem azért jegyeztem meg, mert nagy dolog, hanem mert ez volt az első alkalom. Egész finom lett, de ha lehetséges, akkor kicsit túl főztem. Olyan cuppogós, összetapadt lett.
Csináltam pár bohóckodós képet a nappaliban, filózok rajtam hogy feltöltöm. Bajom úgy se lehet belőle, mindenki látott már bandzsítani, és egy nyelv nem nagy szám. Az meg, hogy ragyás az arcom, kit érdekel? 18 vagyok, tininek mondható, szóval arra a túl zsíros tini bőröm a "kifogás".
Szombaton haza utazom Egerbe. Annyira szeretem azt a helyet, mintha valóban az otthonom lenne. Pedig pont 15 évvel többet éltem Pesten, mint ott. Nagyiéknál mégis sokkal otthonosabban érzem magamat néha, fene tudja miért. Van egy pozitív varázsa a helynek.
Elfo szerint az ottani plázában lévő CinemaCity-t inkább CinemaVillage-nek kéne hívni, mivel nem a fővéros, szóval falu. Ezért anya szokott rá csúnyán nézni, hiszen ő és a nővére törzsgyökeres egri.
Egy nagy kedvencem lesz a tv-ben hétfőtől, újra, a harmadik évaddal. Szerintem aki ismer, az tudja miről beszélek, aki pedig újként csöppent napló blogomba, az bővebb tájékoztatást fog kapni ( ha nem jönne rá addig ) április 1-én, ami azon a szent ünnepen kívül még az idősebbig unokahúgom születésnapja is lesz. Bár lehet, hogy nem fogok bírni magammal, és már vasárnap blogolok róla.
A képeket lehet, hogy hamarosan küldöm.
Boldog, álmokkal teli éjszakát mindenkinek!
2013. március 27., szerda
Avangard nap
Kellemesen fagyos napot!
Ma a suli utolsó napján egy rendkivül programot találtak ki bölcs vezetőink. Iskolánk névadóját ünnepeltük. Akiről annyit érdemes tudni, hogy egy hivatásos vadbarom volt, de a kor hülyesége és igénytelenségbe torkolló kétségbeesése miatt mindenki irónak mondta. Bár festett is az a szerencsétlen..
Nos, a feladat egy vers irása volt Kassák, iskolánk névadója stilusában, azaz avangard stilusban.
Az osztály nevében én készitettem el ezt a remekművet.
Nos, a feladat egy vers irása volt Kassák, iskolánk névadója stilusában, azaz avangard stilusban.
Az osztály nevében én készitettem el ezt a remekművet.
A ló meghal és a madarak is
(Címnélküli versek)
A bűzben gőzölgó aluljáróból jöttem 18 barátommal szmokingban és sportcipőben
Fél kézzel lapozós mutatványokhoz kaptunk 400 Ft-os McReggelit
Éreztük Hoffman Rózsával együtt nem élhetünk lovakkal madarakkal halottakkal politikusokkal
az érettségi kezdetén voltam
HűHa
Távol voltunk mindentől szaffó néha homlokon csókolt
TRaLala
Toll és fáklya állt a címerünkben és ó Magyarország te elátkozott föld a LÓ rúgja meg
A háromszázhatos plafonja megint pereg
remegő fejünkre
A tanárok szeméből vörösen kikönyöklött a gyűlölet
Érettségi
"uram-isten"
Gyökkettő az 14 vagy tizenhét vagy már a fenese Tudja
CsicsiJA-babuJA az ég ránk omlik
Hát ez lett a remekmű, aminek alkotása közben rájöttem, hogy a hülyeségekhez is mennyi tehetség kell! Amúgy Carina segítségével rájöttem a szóra, ami vagyok szerintem
POLIHISZTOR
Csak így magyarosan és beképzelten, kissé avangardos hatás alatt összevissza beszélve.
Ma megkaptam Elfo-tól a húsvéti ajándékom. Ő a barátom, akivel már két éve ( najó, lassan két éve ) boldogan, néha meg durcásan együtt vagyunk. Egy fekete szoknyát kaptam, fátyolos, levegőben úszós anyagból. Nagyon imádom.
De! Én elfelejtettem, hogy akartam neki venni egy könyvet és azt mondtam, nem is biztos, hogy kap valamit. Mikor megláttam a könyvet, meg akartam neki venni, erre megsértődött és közölte, hogy elege van belőle. Onnantól még csókot se kaptam..
Aztán mikor haza indult se kaptam búcsúcsókot..
Igen, ez a legnagyobb problémám, mert azt is a szememre vetette, mikor mondtam neki, hogy nem tudom hogy most miért haragszik ( hiszen megvettem a könyvet, itt van a táskámban ), hogy "te szinte sose tudod". Nem tudom ez mit akar jelenteni de fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt boncolgassam, ráadásul kezd kialakulni a bűntudatom is.
Carina és a nővére vállalta, hogy segít letenni a táncedzői vizsgámat. Szóval már készítem is az edzéstervüket, hogy másfél-két hónapig másfél órát szadizzam őket. Szuper lesz, legalább formában tartom magam, és ha már nagyobb cicim nem lesz, talán laposabb hasam igen.
Amúgy lassan kb. 10 éve táncolok, akrobatikus rokizok. Imádom, és ha egyszer elkap a lendület, akkor olyan vagyok mint aki speed-es kávét ivott. Mondjuk ma pont nem, szóval le se mentem a nemzetközi edzésre..
LUSTIZOOOK!
Lehet, hogy még eszembe jut valami, de egyenlőre ennyi beszámolni valóm van.
Csokis, tejszínhabos szép estét! Jó éjszakát!
Három napja esik..
Jó reggelt..
Amúgy március 27-e van! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tanitási szünetet rendelnek el, vagy hasonló, de azt sem jelenti, hogy a BKV rendesen,üzemszerűen működik.
Ma még irok, este.. hátha addigra nem sipcsontig, hanem térdig fog érni helyenként a hó!
2013. március 26., kedd
Tuttofare
Kedves naplóm!
Hideg és mondhatni gyászos ez a nap. Nem az események miatt, az időjárás miatt. Esik a hó, pedig március van.
Az eseményeket tekintve, akár még boldog és eleven is lehetne, hiszen holnaptól tavaszi szünet van az iskolában, ami egy hét! Mon Dieu! Annyira vártam már.
Végzős vagyok, szóval ilyenkor, tavasszal már elég nagy rajtam a nyomás. Eddig azt hittem, hogy fel vagyok készülve az érettségire, de egyre inkább kiderül, hogy nem. Nem állok bukásra semmiből, félreértés ne essék, csak kezdek kétségbe esni.
Hosszú nap volt a mai..
Az iskola unalmas és egyre kegyetlenebb gyerekkínzásnak tűnik. Semmi nem történik, csak dolgozat dolgozat hátán, szívatás szívatás után és egyre inkább olyan minden óra, mintha valami delíriumos álomba csöppentem volna és mintha az időt lábon lőtték volna, olyan lassan vonszolja magát.
A legrosszabb a történelem. Nem csak az teszi egyre elviselhetetlenebbé, hogy a tanár egy sunyi önző és egoista, szadista gyerekgyűlölő, hanem az is, hogy a tananyag a 20. század. Nem, nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a tanár utálja ezt az időszakot, és alapjáraton is unalmas és monoton stílusát szándékosan még inkább azzá igyekszik tenni. Si possible...
A barátnőm, akinek a neve legyen az egyszerűség és a jogvédelem kedvéért Carina, ma vett nekem csokit. Meggykrémes milka csokit. Hihetetlenül finom, szóval matekon a trigonometria példák fejben való megoldása közben azt szopogattam. Eltartott az utolsó órámig ( ami nem kis teljesítmény, hiszen matekot követően még volt három órám).
Sok-sok érdekes személyiség jár még velem egy osztályba és velem egy évfolyamra is, de azt hiszem, egy ilyen szürke és érdektelen nap nem alkalmas arra, hogy megszakítsam értük pihentető, eszmei téli álmom amit tulajdonképpen most kezdtem. Vannak kurvák, vannak a stricijeik, vannak szürke egyéniségek és vannak olyanok is akikről a legkevésbé sem gondolná az ember, hogy ha beszélgetni kezd vele akkor az illető talán még abban a percben, tovább adja valakinek azt amit mondott, de természetesen nem úgy ahogy mondta..
Minden iskola ilyen, és nem is gondolom, hogy ez rossz lenne.
Akár regényt is írhatnék belőle, bár elég eseménytelen, sablonos és amúgy is.. ponyva lenne belőle.
Most nézzük, milyen is vagyok én!
Kis töpszli, egész vékony, sablon barna hajú és szemű. A fenekem híres iskola szerte, még a fizika tanár is rá van kattanva, ahogy a lábaimra is. Ellenben, a melleim híresen picik, amiktől úgy nézek ki mint egy nagyon amorf, jóllakott óvodás. Pedig nem vagyok duci, de még csak pufi sem. 55 kiló vagyok.
Írónak képzelem magam, ha lehet ilyet mondani. Szoktam verseket írni, novellákat és vannak ( természetesen a barátaimnak ) akiknek tetszik. Festeni is szoktam. Olyan vagyok mint daVinci ( egy kis túlzással persze, hiszen én nő vagyok ). Mi is volt daVinci? Ömm.. merde , j'ai oublié..
Nem érdekes! Majd eszembe jut!
Mára elég az ismerkedésből, fáradt vagyok, és nem üzemel az agyam a lassan egy hónapja tartó megfázás következtében szépen lassan kialakult alváshiány miatt.
Kellemes, és mélyen alvós estét/éjszakát!
Hideg és mondhatni gyászos ez a nap. Nem az események miatt, az időjárás miatt. Esik a hó, pedig március van.
Az eseményeket tekintve, akár még boldog és eleven is lehetne, hiszen holnaptól tavaszi szünet van az iskolában, ami egy hét! Mon Dieu! Annyira vártam már.
Végzős vagyok, szóval ilyenkor, tavasszal már elég nagy rajtam a nyomás. Eddig azt hittem, hogy fel vagyok készülve az érettségire, de egyre inkább kiderül, hogy nem. Nem állok bukásra semmiből, félreértés ne essék, csak kezdek kétségbe esni.
Hosszú nap volt a mai..
Az iskola unalmas és egyre kegyetlenebb gyerekkínzásnak tűnik. Semmi nem történik, csak dolgozat dolgozat hátán, szívatás szívatás után és egyre inkább olyan minden óra, mintha valami delíriumos álomba csöppentem volna és mintha az időt lábon lőtték volna, olyan lassan vonszolja magát.
A legrosszabb a történelem. Nem csak az teszi egyre elviselhetetlenebbé, hogy a tanár egy sunyi önző és egoista, szadista gyerekgyűlölő, hanem az is, hogy a tananyag a 20. század. Nem, nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a tanár utálja ezt az időszakot, és alapjáraton is unalmas és monoton stílusát szándékosan még inkább azzá igyekszik tenni. Si possible...
A barátnőm, akinek a neve legyen az egyszerűség és a jogvédelem kedvéért Carina, ma vett nekem csokit. Meggykrémes milka csokit. Hihetetlenül finom, szóval matekon a trigonometria példák fejben való megoldása közben azt szopogattam. Eltartott az utolsó órámig ( ami nem kis teljesítmény, hiszen matekot követően még volt három órám).
Sok-sok érdekes személyiség jár még velem egy osztályba és velem egy évfolyamra is, de azt hiszem, egy ilyen szürke és érdektelen nap nem alkalmas arra, hogy megszakítsam értük pihentető, eszmei téli álmom amit tulajdonképpen most kezdtem. Vannak kurvák, vannak a stricijeik, vannak szürke egyéniségek és vannak olyanok is akikről a legkevésbé sem gondolná az ember, hogy ha beszélgetni kezd vele akkor az illető talán még abban a percben, tovább adja valakinek azt amit mondott, de természetesen nem úgy ahogy mondta..
Minden iskola ilyen, és nem is gondolom, hogy ez rossz lenne.
Akár regényt is írhatnék belőle, bár elég eseménytelen, sablonos és amúgy is.. ponyva lenne belőle.
Most nézzük, milyen is vagyok én!
Kis töpszli, egész vékony, sablon barna hajú és szemű. A fenekem híres iskola szerte, még a fizika tanár is rá van kattanva, ahogy a lábaimra is. Ellenben, a melleim híresen picik, amiktől úgy nézek ki mint egy nagyon amorf, jóllakott óvodás. Pedig nem vagyok duci, de még csak pufi sem. 55 kiló vagyok.
Írónak képzelem magam, ha lehet ilyet mondani. Szoktam verseket írni, novellákat és vannak ( természetesen a barátaimnak ) akiknek tetszik. Festeni is szoktam. Olyan vagyok mint daVinci ( egy kis túlzással persze, hiszen én nő vagyok ). Mi is volt daVinci? Ömm.. merde , j'ai oublié..
Nem érdekes! Majd eszembe jut!
Mára elég az ismerkedésből, fáradt vagyok, és nem üzemel az agyam a lassan egy hónapja tartó megfázás következtében szépen lassan kialakult alváshiány miatt.
Kellemes, és mélyen alvós estét/éjszakát!
2013. 03. 26. kedd 19.07 Regina Snow
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)