Где же правда?

Szeles estét!

Ma végérvényűen kiborultam. A tanárok és tulajdonképpen az összes felnőtt megfeledkezik arról milyen is volt az iskolapadban ülni.
Mondják, hogy ezek a legszebb éveink. Mikor? Hol? Miből gondolják? Remélem én nem fogok átesni ilyen agymosáson, mint ők. Nem szeretném elfelejteni soha azt a sok igazságtalanságot, ami itt összegyűlt az emberben, nem is beszélve arról, hogy még a legszorgalmasabb embereknek sincs szinte soha sikerélményük.
Azt hiszem már beszámoltan arról, milyen jó is, hogy a tanáraink az elbizonytalanítás taktikáját választják az utolsó évben sőt az utolsó napokban is. Ma írtam meg életem egyik legrosszabb matek dolgozatát. Nem volt jó érzés. Tegnap az ofőnk, a magyar tanár olyan embereknek adott ötöst a semmiért, akik egész évben meg se szólaltak. Hány verset elemeztem neki csak én? Hány olyan óra volt amikor csak én voltam aki beszélt, aki aktív volt? Akkor miért nem volt képes azt mondani, hogy kapom szépen az ötösöket? Miért?
Legszívesebben odamentem volna és megrugdosom. Vagy felteszem neki ezt a kérdést, mindkét verzió elég merésznek bizonyult volna így az érettségi előtt.
Ez már nyalás amit így az utolsó időben csinálok, de nem tudom meddig várják, hogy kinyújtsam a nyelvem ugyanis az enyém sajna csak ennyire hosszú.

Carinával holnap főzni fogunk. Francia órán quiche-t. Ejtsd: KIS. A francia nyelv gyönyörei. Semmit nem úgy ejtesz, ahogyan leírod, vagy ahogyan gondolod.
Itt a recept ( mivel tudom, hogy rajtunk kívül más ezt nem olvassa, így leginkább azért, hogy ne felejtsem el és hogy Carina otthon is meg tudja csinálni ha akarja ):

• leveles tészta
• egy nagy doboz tejföl
• 25-30 dkg felvágott ízlés szerint
• sok sajt
• só
• bors
• egy tojás sárgája
• egy közepes vörös- és lila hagyma

"Sokan azt hiszik, gondolkodnak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket."(William James)

Legyen ez a mai nap okossága, nem tudom miért, pusztán csak megérzés és mert igaznak találom.

A húgom egyre elviselhetetlenebb és én egyre fáradtabb vagyok. Nagyon kicsire szűkült a tűrés küszöböm és tudom, hogy nem most kéne, hogy elfogyjon az erőm.
KITARTÁS! Nekem, Carinának, Elfonak, Tedesconak és mindenki másnak, aki ezt olvassa és hasonló cipőben töri a lábát az élet lejtőin.

Mindjárt telihold...
Jó és szép éjjelt!