2014. március 12., szerda

Vanitatum Vanitas

Üdv,

Az utóbbi időben rengeteg minden történt velem. Olyan dolgok, amik kvázi várhatóak voltak. Az első és legfontosabb az, hogy fáradt vagyok. Már a harmadik hete hogy alig alszom. És egészen eddig nagyon pörögtem, de valahogy most elveszett ez a lendület.

ÖCSI
Ennyi elég, ahhoz, hogy néhányan már tudják mi is következik. Az, hogy elmagyarázom mi ez, és azzal, hogy belépek mi az amit vállalok, mi az amiről lemondok.

  1. A társasági életem: Eddig nem nagyon volt, maximum facebookon. Ellenben, ha belépek lesz röpke 150 új ismerősöm akik kb minden időmet lekötik majd. Ez miért rossz mégis? Mert attól tartok így nem lesz időm Carinára és Elfora.
  2. Idő: Eddig rengeteg időm volt. NADE, majd most, semennyi nem lesz, mivel minden erőmet leköti majd az, hogy aktív tag legyek. Ez miért baj? Ugrojunk a 3. pontra.
  3. Tanulás: Mivel elég sok energiámat veszi majd igénybe nem biztos, hogy tudom majd hozni a mostani formámat a tanulásban. Nyilván, a cél, hogy találjam meg az összhangot.
  4. Pénz: WÁÁÁ!! Nagyon sok. Sokkal több mint amit én ne sajnálnék ilyen hülyeségekre költeni mint pl. ivás. Ez talán a legnagyobb vívódás bennem. Nagyon fukar vagyok.. Egy rohadt smucig vagyok na!
Az utóbbi időben nagyon keveset vagyunk együtt Elfoval. Ez rá is nyomja a bélyegét a kapcsolatunkra. Sokkal inkább kezdünk hasonlítani egy házaspárra, akik hosszú évek óta együtt vannak, mint egy diákpárocskára.
A szex? Jah az az utóbbi időben nincs. Volt, de.. azt hiszem nagyon merészek voltunk, így már lassan két hete várok egy vörös virágra. Hű, ez de durva!
Hogy mennyire van jó hatással ránk az, hogy ÖCSIzni akarok? Szerintem semennyire, de mostanában tényleg valahogy úgy érzem, hogy kicsúszok a kezei közül. És én nem akarok. Az egyetem és a baráti kör se köt össze..

Azt hiszem kezdek kifordulni magamból.. Fáradság? Komolyság?.. Remélem csak a sors szeszélye..

Jóéjt!

2014. február 18., kedd

F3k3t3

Üdv mindenkinek!

Nagyon beteg dologra készülök. Dee azt hiszem, hogy ennek megértéséhez beszélnem kéne kicsit az elmúlt időszakról.
Minden azzal kezdődött, hogy a szerkesztőség néhány tagjával úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy HH Univerziumot. Így van, szerepjátszani akartunk. Persze, lehet csatlakozni bárkinek, ugyanis rájöttünk, hogy hárman vagyunk. Az pedig egy általam megálmodott világba igen szerény szám. A mesélőmmel, Mosómedvével egészen jól összejöttünk. Imádom a stílusát és jól irányít. Persze igazából még sose láttam, nem találkoztunk.
És itt érünk el ahhoz, hogy úgyérzem nem vagyok komplett. Mosómedve egy hétre sielni vagy boardozni.. azt hiszem inkább az.És hiányzik Zyrium. Szóval találtam a facebookon egy csoportot, ahol elmebetegeket megtestesítve kell játszani a halál után. Imádom. És már a karakterem is körvonalazódni a fejemben.




Valami vidámabb téma.
Utálom az életemet. Egyre többet álmodok a halálról. Van egy álom ami nagyon élesen ég bennem.
Carinával sétálok egy bányában. Lefelé vezet az út. Egyszer csak egy városrészbe érünk. Forgalommal, autókkal, emberekkel, épületekkel. Egy kórház előtt haladunk el és valamiért megállunk, mellettünk a kocsisor is megáll. Lenézünk, és egy groteszkül alacsony, lila, nyitott tetejű kocsiba, és egy fonott rasztahajú néger férfi ült benne. Mögülünk egy kopasz fekete férfi lépett elő és kirángatta a másikat a kocsiból. Ekkor láttuk meg, hogy a lába helyén robot lábak vannak. A másik néger letépte a robotlábakat és eldobta a sérültet. Az felénk kezdett mászni. Közben a háttérben már lövöldöztek. Carinának ekkor feltűnt, hogy az egyik felni nem áll jól és meg akarta igazítani. El akartam rángatni, mert a lövéek egyre közelebb kerültek, de azt mondta, hogy majd jön. Elindultam felfele, és ahogy kiértem a bányából, mindenki szemrehányóan nézett rám, hogy miattam halt meg és hogy lehettem ilyen önző.
Kellemes estéim vannak, ahogy mondjátok. Élvezem az alvást. Ja persze igen naná.


2014. január 30., csütörtök

Sanyi 4.0.1

Üdvözlöm a kedves nézőket!

Igggeeen fáradt vagyok és nem tudok bejegyzést kezdeni. Ez van, sajnálom.

Tegnap elég tartalmas napom volt, jó sok minden történt velem. Az első, talán legjobb, hogy átmentem statisztikából, így az első egyetemi félévemet sikeresen zártam, ami király, mert nagyon sok szak/évfolyam társam nem is tudott levizsgázni vagy félév közben lemorzsolódott.
Aztán egy jeles esemény történt. 6 év után végre vettem magamnak egy laptopot. Hadd részletezzem ennek a jelentőségét egy kis kronológia vázolásával. Az első laptopomat talán 10 évesen kaptam, anyától örököltem aki használtan vette. Német kalviatúrás volt, szóval egy darabig csak random írtam rajta, mert gőzöm se volt, hogy mi hol lehet. Ezt túl élve 13 évesen kaptam meg az első Sanyit, aki magyar kalviatúrás volt és apától örököltem akinek 4 boldog évet szolgált tisztességgel. Megjegyezném, hogy Sanya még most is működik, öregesen, lasssssssan, de működik és nagyon sok szép emléket rejtegetett néhány héttel ezelőtti újrafelfedezéséig. Így érkezünk el egy nagyobb ugrással a 'most'hoz mikor is már ezt a postot a vadiúj Sanyi, 4. ezen a néven klaviatúráján pötyögve írom. (Igen, volt egy 3. Sanyi, aki egy androidos ASUS volt.. A feledés homályába és az unokahúgom kezei közé merült. )

Ami pedig még a tegnap nap fontos eseménye volt mindezen pozitívumok mellett, az az volt, hogy Pamaccsal beszélgettünk. Bár ez ,ár inkább a ma hajnal meséje, de én még a tegnap számlájára írom. Meglepett kicsit, hogy talán egy havi ismerettség után valóban ennyire a bizalmába fogadott. Nagyon kedvelem éppen ezért a tegnapi beszélgetés elég mély érzelmeket váltott ki belőlem. Olyan dolgokat mondott el ( amiket ugyan már korábban is ), amik lehet hogy a vörös hold állása miatt, de lehet, hogy csak a túlcsorduló empátiámnak köszönhetően elgondolkoztatott.
Mikor Elfot érték veszteségek két éve (csak fél éve voltunk együtt.. talán felmerülhet bennetek a kéréds, hogy miért is nem szálltam ki.. megsúgom: az 'sz' betűs szó miatt ;) ) akkor volt ilyen érzésem. Az egyik, hogy összetehetem a két kezem, lábam, hogy nekem a családomnak egyenlőre minden tagja az élők sorát gazdagítja, míg a másik, hogy mennyivel gyengébb és tudatlanabb vagyok mint az olyan emberek akik ilyen dolgokon át mentek. Ahogy akkor Elfonak is segítettem mindenben, amiben tudtam, akkor költöztünk össze gyakorlatilag, most Pamacs kapcsán érzem úgy, hogy szívem szerint a szeretetemből lefejnék egy kicsit és sürgősségi postán elküldeném neki.. Sajnos ez nem így megy.. Szóval mint normális felnőttek egy kis perverzkedéssel ütöttük agyon a komolyan témát. Miért is lenne valaki hosszasan komoly, megfontolt és felnőttes??!!

Azt hiszem, hogy egy újabb fejezetet osztok meg veletek abból a zseniálisnak éppen nem nevezhető műből, amit a múltkor ide is kiposztoltam. Dee.. ennyit a reklámról.

Estét mindenkinek

2014. január 21., kedd

Újdonság

Halihó!

Hű, hát jó rég jártam itt, de nem érzek bűntudatot. Nem mintha kéne..
Az utóbbi időben nagyon felbolydult az életem. A szüleim hivatalosan is elváló félben vannak ami nagyon nehéz. Minden felől ez szakad a nyakamba és ezzel kapcsolatban fázisokon estem át az elmúlt kilenc hónapban.

  1. Fájdalom: Nagyon rossz volt így látni őket, hogy folyamatosan egymást ölik, veszekszenek ( nem mintha azt eddig nem tették volna) és igazából mintha direkt semmiben nem értenének egyet. Rosszul esik a dolog, és esténként sokat agyaltam rajtuk. Hogy mi is lesz, hogy is lesz.. Hát nem lettem okosabb sajnos.
  2. Beletörődés: Szomorúan cuccolok ide-oda és igyekszem nem erről beszélni ha kettesben vagyunk, de valahogy ez elkerülhetetlen. Közben ők átestek abba a stádiumba mikor gyakorlatilag levegőnek nézik egymást.
  3. Miért?: Ebben a stádiumban vagyok most. Sajnos azt kell mondanom, hogy már idegesít ez az egész. Hogy nem tudom mit és hogyan lépjek, hogy minden pillanatban képesek lelkiismeret furdalást okozni a legegyszerűbb dolog miatt, úgy, hogy szerintem nem is tudnak róla.
Tudom, hogy lesznek még fázisok, de jelenleg ezekről tudok beszélni. Fura, hogy ez az egész még inkább azt éri el, hogy idő előtt komolyodjak meg.
Mostanában sokat agyalok a múlton. Hiányzik az a valaki aki voltam, gondtalan és mosolygós. Most mindenre olyan komolyan tekintek. Valahogy túl sok kockázatot látok a dolgokban és szerintem így gondolkozni körülbelül 40 év múlva kéne.

Új baráttal gazdagodtam az elmúlt időszakban aminek nagyon örülök. Pamacs valahogy már most sokat jelent nekem. Sokat beszélgetünk és megnyugtató a jelenléte. Pontosan ugyan olyan dilis mint én tudok néha lenni ÉS huncut is, amit nagyon értékelek.

Mintha mostanában Carinával is jobban lennénk. Sokat vagyunk együtt és már 99,99999999999999999999999999999999%ban gondolkodunk dolgokról ugyan úgy. Még bulizni is elmentünk és imádtam. Annyira fel tudok mellette szabadulni és ezt nagyon köszönöm neki. Meg hogy vigyáz a hörcsögömre még mindig és nem küldött el miatta a francba. Hogy meghallgat és nem unja nagyon a hülye dolgaimat. :)

Sajnos a vizsgaidőszaknak köszönhetően nagyon bekockultam. Ez mit jelent? Azt, hogy majdnem kerek két hét alatt végig játszottam az új assassins creedet és két hét Skyrimozás után 34es szintű vagyok. Jójójó befejeztem ígérem!


Remélem megint elkezdek gyakrabban járni ide, hogy irogassak, mert jólesik!