Üdvözlöm a kedves nézőket!
Igggeeen fáradt vagyok és nem tudok bejegyzést kezdeni. Ez van, sajnálom.
Tegnap elég tartalmas napom volt, jó sok minden történt velem. Az első, talán legjobb, hogy átmentem statisztikából, így az első egyetemi félévemet sikeresen zártam, ami király, mert nagyon sok szak/évfolyam társam nem is tudott levizsgázni vagy félév közben lemorzsolódott.
Aztán egy jeles esemény történt. 6 év után végre vettem magamnak egy laptopot. Hadd részletezzem ennek a jelentőségét egy kis kronológia vázolásával. Az első laptopomat talán 10 évesen kaptam, anyától örököltem aki használtan vette. Német kalviatúrás volt, szóval egy darabig csak random írtam rajta, mert gőzöm se volt, hogy mi hol lehet. Ezt túl élve 13 évesen kaptam meg az első Sanyit, aki magyar kalviatúrás volt és apától örököltem akinek 4 boldog évet szolgált tisztességgel. Megjegyezném, hogy Sanya még most is működik, öregesen, lasssssssan, de működik és nagyon sok szép emléket rejtegetett néhány héttel ezelőtti újrafelfedezéséig. Így érkezünk el egy nagyobb ugrással a 'most'hoz mikor is már ezt a postot a vadiúj Sanyi, 4. ezen a néven klaviatúráján pötyögve írom. (Igen, volt egy 3. Sanyi, aki egy androidos ASUS volt.. A feledés homályába és az unokahúgom kezei közé merült. )
Ami pedig még a tegnap nap fontos eseménye volt mindezen pozitívumok mellett, az az volt, hogy Pamaccsal beszélgettünk. Bár ez ,ár inkább a ma hajnal meséje, de én még a tegnap számlájára írom. Meglepett kicsit, hogy talán egy havi ismerettség után valóban ennyire a bizalmába fogadott. Nagyon kedvelem éppen ezért a tegnapi beszélgetés elég mély érzelmeket váltott ki belőlem. Olyan dolgokat mondott el ( amiket ugyan már korábban is ), amik lehet hogy a vörös hold állása miatt, de lehet, hogy csak a túlcsorduló empátiámnak köszönhetően elgondolkoztatott.
Mikor Elfot érték veszteségek két éve (csak fél éve voltunk együtt.. talán felmerülhet bennetek a kéréds, hogy miért is nem szálltam ki.. megsúgom: az 'sz' betűs szó miatt ;) ) akkor volt ilyen érzésem. Az egyik, hogy összetehetem a két kezem, lábam, hogy nekem a családomnak egyenlőre minden tagja az élők sorát gazdagítja, míg a másik, hogy mennyivel gyengébb és tudatlanabb vagyok mint az olyan emberek akik ilyen dolgokon át mentek. Ahogy akkor Elfonak is segítettem mindenben, amiben tudtam, akkor költöztünk össze gyakorlatilag, most Pamacs kapcsán érzem úgy, hogy szívem szerint a szeretetemből lefejnék egy kicsit és sürgősségi postán elküldeném neki.. Sajnos ez nem így megy.. Szóval mint normális felnőttek egy kis perverzkedéssel ütöttük agyon a komolyan témát. Miért is lenne valaki hosszasan komoly, megfontolt és felnőttes??!!
Azt hiszem, hogy egy újabb fejezetet osztok meg veletek abból a zseniálisnak éppen nem nevezhető műből, amit a múltkor ide is kiposztoltam. Dee.. ennyit a reklámról.
Estét mindenkinek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése