Sanyi 4.0.1

Üdvözlöm a kedves nézőket!

Igggeeen fáradt vagyok és nem tudok bejegyzést kezdeni. Ez van, sajnálom.

Tegnap elég tartalmas napom volt, jó sok minden történt velem. Az első, talán legjobb, hogy átmentem statisztikából, így az első egyetemi félévemet sikeresen zártam, ami király, mert nagyon sok szak/évfolyam társam nem is tudott levizsgázni vagy félév közben lemorzsolódott.
Aztán egy jeles esemény történt. 6 év után végre vettem magamnak egy laptopot. Hadd részletezzem ennek a jelentőségét egy kis kronológia vázolásával. Az első laptopomat talán 10 évesen kaptam, anyától örököltem aki használtan vette. Német kalviatúrás volt, szóval egy darabig csak random írtam rajta, mert gőzöm se volt, hogy mi hol lehet. Ezt túl élve 13 évesen kaptam meg az első Sanyit, aki magyar kalviatúrás volt és apától örököltem akinek 4 boldog évet szolgált tisztességgel. Megjegyezném, hogy Sanya még most is működik, öregesen, lasssssssan, de működik és nagyon sok szép emléket rejtegetett néhány héttel ezelőtti újrafelfedezéséig. Így érkezünk el egy nagyobb ugrással a 'most'hoz mikor is már ezt a postot a vadiúj Sanyi, 4. ezen a néven klaviatúráján pötyögve írom. (Igen, volt egy 3. Sanyi, aki egy androidos ASUS volt.. A feledés homályába és az unokahúgom kezei közé merült. )

Ami pedig még a tegnap nap fontos eseménye volt mindezen pozitívumok mellett, az az volt, hogy Pamaccsal beszélgettünk. Bár ez ,ár inkább a ma hajnal meséje, de én még a tegnap számlájára írom. Meglepett kicsit, hogy talán egy havi ismerettség után valóban ennyire a bizalmába fogadott. Nagyon kedvelem éppen ezért a tegnapi beszélgetés elég mély érzelmeket váltott ki belőlem. Olyan dolgokat mondott el ( amiket ugyan már korábban is ), amik lehet hogy a vörös hold állása miatt, de lehet, hogy csak a túlcsorduló empátiámnak köszönhetően elgondolkoztatott.
Mikor Elfot érték veszteségek két éve (csak fél éve voltunk együtt.. talán felmerülhet bennetek a kéréds, hogy miért is nem szálltam ki.. megsúgom: az 'sz' betűs szó miatt ;) ) akkor volt ilyen érzésem. Az egyik, hogy összetehetem a két kezem, lábam, hogy nekem a családomnak egyenlőre minden tagja az élők sorát gazdagítja, míg a másik, hogy mennyivel gyengébb és tudatlanabb vagyok mint az olyan emberek akik ilyen dolgokon át mentek. Ahogy akkor Elfonak is segítettem mindenben, amiben tudtam, akkor költöztünk össze gyakorlatilag, most Pamacs kapcsán érzem úgy, hogy szívem szerint a szeretetemből lefejnék egy kicsit és sürgősségi postán elküldeném neki.. Sajnos ez nem így megy.. Szóval mint normális felnőttek egy kis perverzkedéssel ütöttük agyon a komolyan témát. Miért is lenne valaki hosszasan komoly, megfontolt és felnőttes??!!

Azt hiszem, hogy egy újabb fejezetet osztok meg veletek abból a zseniálisnak éppen nem nevezhető műből, amit a múltkor ide is kiposztoltam. Dee.. ennyit a reklámról.

Estét mindenkinek

Újdonság

Halihó!

Hű, hát jó rég jártam itt, de nem érzek bűntudatot. Nem mintha kéne..
Az utóbbi időben nagyon felbolydult az életem. A szüleim hivatalosan is elváló félben vannak ami nagyon nehéz. Minden felől ez szakad a nyakamba és ezzel kapcsolatban fázisokon estem át az elmúlt kilenc hónapban.

1. Fájdalom: Nagyon rossz volt így látni őket, hogy folyamatosan egymást ölik, veszekszenek ( nem mintha azt eddig nem tették volna) és igazából mintha direkt semmiben nem értenének egyet. Rosszul esik a dolog, és esténként sokat agyaltam rajtuk. Hogy mi is lesz, hogy is lesz.. Hát nem lettem okosabb sajnos.
2. Beletörődés: Szomorúan cuccolok ide-oda és igyekszem nem erről beszélni ha kettesben vagyunk, de valahogy ez elkerülhetetlen. Közben ők átestek abba a stádiumba mikor gyakorlatilag levegőnek nézik egymást.
3. Miért?: Ebben a stádiumban vagyok most. Sajnos azt kell mondanom, hogy már idegesít ez az egész. Hogy nem tudom mit és hogyan lépjek, hogy minden pillanatban képesek lelkiismeret furdalást okozni a legegyszerűbb dolog miatt, úgy, hogy szerintem nem is tudnak róla.

Tudom, hogy lesznek még fázisok, de jelenleg ezekről tudok beszélni. Fura, hogy ez az egész még inkább azt éri el, hogy idő előtt komolyodjak meg.

Mostanában sokat agyalok a múlton. Hiányzik az a valaki aki voltam, gondtalan és mosolygós. Most mindenre olyan komolyan tekintek. Valahogy túl sok kockázatot látok a dolgokban és szerintem így gondolkozni körülbelül 40 év múlva kéne.

Új baráttal gazdagodtam az elmúlt időszakban aminek nagyon örülök. Pamacs valahogy már most sokat jelent nekem. Sokat beszélgetünk és megnyugtató a jelenléte. Pontosan ugyan olyan dilis mint én tudok néha lenni ÉS huncut is, amit nagyon értékelek.

Mintha mostanában Carinával is jobban lennénk. Sokat vagyunk együtt és már 99,99999999999999999999999999999999%ban gondolkodunk dolgokról ugyan úgy. Még bulizni is elmentünk és imádtam. Annyira fel tudok mellette szabadulni és ezt nagyon köszönöm neki. Meg hogy vigyáz a hörcsögömre még mindig és nem küldött el miatta a francba. Hogy meghallgat és nem unja nagyon a hülye dolgaimat. :)

Sajnos a vizsgaidőszaknak köszönhetően nagyon bekockultam. Ez mit jelent? Azt, hogy majdnem kerek két hét alatt végig játszottam az új assassins creedet és két hét Skyrimozás után 34es szintű vagyok. Jójójó befejeztem ígérem!

Így a végére egy kis reklám.. Nekem

Remélem megint elkezdek gyakrabban járni ide, hogy irogassak, mert jólesik!