Hideg és mondhatni gyászos ez a nap. Nem az események miatt, az időjárás miatt. Esik a hó, pedig március van.
Az eseményeket tekintve, akár még boldog és eleven is lehetne, hiszen holnaptól tavaszi szünet van az iskolában, ami egy hét! Mon Dieu! Annyira vártam már.
Végzős vagyok, szóval ilyenkor, tavasszal már elég nagy rajtam a nyomás. Eddig azt hittem, hogy fel vagyok készülve az érettségire, de egyre inkább kiderül, hogy nem. Nem állok bukásra semmiből, félreértés ne essék, csak kezdek kétségbe esni.
Hosszú nap volt a mai..
Az iskola unalmas és egyre kegyetlenebb gyerekkínzásnak tűnik. Semmi nem történik, csak dolgozat dolgozat hátán, szívatás szívatás után és egyre inkább olyan minden óra, mintha valami delíriumos álomba csöppentem volna és mintha az időt lábon lőtték volna, olyan lassan vonszolja magát.
A legrosszabb a történelem. Nem csak az teszi egyre elviselhetetlenebbé, hogy a tanár egy sunyi önző és egoista, szadista gyerekgyűlölő, hanem az is, hogy a tananyag a 20. század. Nem, nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a tanár utálja ezt az időszakot, és alapjáraton is unalmas és monoton stílusát szándékosan még inkább azzá igyekszik tenni. Si possible...
A barátnőm, akinek a neve legyen az egyszerűség és a jogvédelem kedvéért Carina, ma vett nekem csokit. Meggykrémes milka csokit. Hihetetlenül finom, szóval matekon a trigonometria példák fejben való megoldása közben azt szopogattam. Eltartott az utolsó órámig ( ami nem kis teljesítmény, hiszen matekot követően még volt három órám).
Sok-sok érdekes személyiség jár még velem egy osztályba és velem egy évfolyamra is, de azt hiszem, egy ilyen szürke és érdektelen nap nem alkalmas arra, hogy megszakítsam értük pihentető, eszmei téli álmom amit tulajdonképpen most kezdtem. Vannak kurvák, vannak a stricijeik, vannak szürke egyéniségek és vannak olyanok is akikről a legkevésbé sem gondolná az ember, hogy ha beszélgetni kezd vele akkor az illető talán még abban a percben, tovább adja valakinek azt amit mondott, de természetesen nem úgy ahogy mondta..
Minden iskola ilyen, és nem is gondolom, hogy ez rossz lenne.
Akár regényt is írhatnék belőle, bár elég eseménytelen, sablonos és amúgy is.. ponyva lenne belőle.
Most nézzük, milyen is vagyok én!
Kis töpszli, egész vékony, sablon barna hajú és szemű. A fenekem híres iskola szerte, még a fizika tanár is rá van kattanva, ahogy a lábaimra is. Ellenben, a melleim híresen picik, amiktől úgy nézek ki mint egy nagyon amorf, jóllakott óvodás. Pedig nem vagyok duci, de még csak pufi sem. 55 kiló vagyok.
Írónak képzelem magam, ha lehet ilyet mondani. Szoktam verseket írni, novellákat és vannak ( természetesen a barátaimnak ) akiknek tetszik. Festeni is szoktam. Olyan vagyok mint daVinci ( egy kis túlzással persze, hiszen én nő vagyok ). Mi is volt daVinci? Ömm.. merde , j'ai oublié..
Nem érdekes! Majd eszembe jut!
Mára elég az ismerkedésből, fáradt vagyok, és nem üzemel az agyam a lassan egy hónapja tartó megfázás következtében szépen lassan kialakult alváshiány miatt.
Kellemes, és mélyen alvós estét/éjszakát!
2013. 03. 26. kedd 19.07 Regina Snow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése